Ez gyönyörű.*-*
Hát nem vagyok más,csak az a pöttöm kislány...aki néha fél még a sötétben...De legjobban azoktól a dolgoktól...melyek nem öltenek alakot...és nem csak sötétben jönnek elő...
Felejteni tudok...de a fájdalom még bennem él...halványul...de megbújik és időnként előtör...közli,h még nem tűnt el...és hatalmas,sós könnyek formájában,mint a sav...marni kezdi a pici szívem...Aztán elhalkul...elnémul a suttogás...a nevek a hangok,melyeket a koszos ablakon át behordott a szél...Csak a csend marad...az az édes,bús,elcsigázott csend...Letörli az elkenődött festéket az arcomról...és a fülembe suttogja...minden rendben...
Szívesebben hittem annak a szép szónak...mit hallani akartam,mint az igaznak...Van,hogy valaki a kettőt mondja egynek...De azt hiszem,ezentúl másként csinálom...Nem adom el a bizalmam az ócska ígéreteknek...Nem leszek hiú...sem naiv...Csak az a tornacipős mindig vidám lány...Mert azt mondta nekem,lássam magam az ő szemével!...Ő mást mond,mint amit én látok a tükörben...és mást,mint amit mások szemében...Mikor kezdtem elhinni,h már nem vagyok és nem is leszek több,mint ami azoknak az embereknek vagyok,akik belém rúgtak,mert a kislány a szívemben elfogadta tőlük a plüss mackót...amit utána kitéptek a kezemből!...
A valóság a látható és láthatatlan,az igaz dolgok és a mesék összessége,melyek akkor sem tűnnek el,ha nem hiszünk bennük...Olyan szappanbuborékot akarok,ami nem pukkad ki!
Hát nem vagyok más,csak az a pöttöm kislány...aki néha fél még a sötétben...De legjobban azoktól a dolgoktól...melyek nem öltenek alakot...és nem csak sötétben jönnek elő...
Felejteni tudok...de a fájdalom még bennem él...halványul...de megbújik és időnként előtör...közli,h még nem tűnt el...és hatalmas,sós könnyek formájában,mint a sav...marni kezdi a pici szívem...Aztán elhalkul...elnémul a suttogás...a nevek a hangok,melyeket a koszos ablakon át behordott a szél...Csak a csend marad...az az édes,bús,elcsigázott csend...Letörli az elkenődött festéket az arcomról...és a fülembe suttogja...minden rendben...
Szívesebben hittem annak a szép szónak...mit hallani akartam,mint az igaznak...Van,hogy valaki a kettőt mondja egynek...De azt hiszem,ezentúl másként csinálom...Nem adom el a bizalmam az ócska ígéreteknek...Nem leszek hiú...sem naiv...Csak az a tornacipős mindig vidám lány...Mert azt mondta nekem,lássam magam az ő szemével!...Ő mást mond,mint amit én látok a tükörben...és mást,mint amit mások szemében...Mikor kezdtem elhinni,h már nem vagyok és nem is leszek több,mint ami azoknak az embereknek vagyok,akik belém rúgtak,mert a kislány a szívemben elfogadta tőlük a plüss mackót...amit utána kitéptek a kezemből!...
A valóság a látható és láthatatlan,az igaz dolgok és a mesék összessége,melyek akkor sem tűnnek el,ha nem hiszünk bennük...Olyan szappanbuborékot akarok,ami nem pukkad ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése